Íme az újraéledt barackfánk. 2005- ben télen költöztünk Szántóra. Két gyümölcsfa volt akkor a telken. Egy meggy (amit Karesz kivágott mert valószínüleg tűzelhalása volt) és ez a sárgabarack. 2006 nyarán jó adag sárgabarack volt rajta, aminek nagy részéből Mama lekvárt főzött. Aztán 2007- ben és 2008- ban abszolút semmi. Csodásan kivirágzott mindkét alkalommal, majd hirtelen leszáradtak a virágok, és gyümölcs már nem nőtt rajta. Pedig minden nyáron úgy vártuk. Aztán Karesznak elege lett és kivágta úgy hogy maradt a vastag törzse kb. egy méternyi ami egy méter környékén kettéágazott, úgy másfél méternyi törzs amire el tudtam volna képzelni olyan kis kerámia köcsögöket felaggatni. Még azon a nyáron gyorsan ki is lombosodott. Nőttek rajta új ágak és rengeteg levél. Szóval lett ismét egy szép kis fánk. És nézzétek. Jött a tavasz és ismét kivirágzott, de a legnagyobb meglepetés az volt mikor láttunk az apró gyümölcsöket. Most úgy néz ki egy- egy ág mint a szőlőfürt, olyan sűrűn van a termés. Csak ezek az ágak annyira véknyak, hogy nem valószínű, hogy meg fogják bírni azt a rengeteg barackot.
Sárpuliszka
A főzőcskézés a másik nagy kedvencünk. Általában a Marci vizes tálkájából csempészünk vizet a vödrünkbe. Aztán kerül bele egy kis homok és némi növény vagy vmi. dudvaféle esetleg sóskalevél a kertből mikor mihez van kedvünk.
Ábel: Ati te mit főzöl? Erre Ati: téttát. Így meg is tárgyalják ki mit főz.
Imádunk kertrészkedni, legfőképpen esténként locsolni. Apa vagy anya adagolja a vizet a nagy locsolóból, mi pedig végig öntözzük az összes növényt. Apáék mondják, hogy mit öntözzünk különben képesek vagyunk egy területet iszonyatosan feláztatni ami csak napok múlva képes felszáradni, főleg ha árnyékos területen van. Így járt Anya a legelső alkalommal, de ez a módszer már bevált, és mi is nagyon élvezzük.


