Irány a Holdvilág-árok!!!

Május 1-én úgy döntöttünk, hogy kimozdulunk egy kicsit a természetbe. Egy igazi kalandtúrában volt részünk, a gyerek hihetetlenül élvezték és meglepően jól bírták. Néha olyan meredek dombon kellett fölkapaszkodni, hogy ihaj. A túra érdekessége, hogy néhány kilométert megtéve egy kisebb vízeséshez érünk, ahol egy függőleges henger létrán kell fölmászni. Nem volt nagy szerencsénk, mert a víz éppen csak csordogált lefelé, ezért ezt nem is fotóztam. Egy hosszabb esőzés után biztosan nagyobb élmény.

Voltak nagyon veszélyes részek is, ahol igazán figyelnünk kellett a gyerekekre.

Átmásztunk a barlangba.

Békuci

Anyáknapi ünnepséget tartottak az oviban. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Egész komoly kis előadással készültek. Mesét mondtak, rengeteg szlovák mondókát szavaltak és dalt énekeltek. Ábel szegénykém, viszont valamiért nagyon rossz passzban volt, mert teljesen váratlanul miután bevonultak a gyerekek és elkezdődött az előadás, először csak nem volt hajlandó énekelni, aztán néhány perc múlva nagy szenvedés közepette elkezdett sírni. Nem állt ki, csak küszködött. Hagytam egy picit hátha csak átmeneti a dolog és megnyugszik, de nem ez történt. Miután odamentem megtörölni az orrát, úgy döntött hogy nem áll vissza a többiekhez. Nem igazán derült ki mi volt a baj, kérdezgettem, de csak annyit mondott, hogy nem akart szerepelni, aztán elmondta Óvónéni is, hogy szerinte mi lehetett a baj. Hát ez így alakult. Miután vége lett az előadásnak, csak annyit mondott Ábel, hogy: "Nagyon sajnálom, hogy nem akartam szerepelni. Sajnálom Mamát, Anyát, meg Atikát is."