2012. június 22., péntek

2012. februári farsang amiről Atika sajna lemaradt, mert kicsit lebetegedett. Már nem is emlékszem mi baja volt, azt hiszem belázasodott. Ábelnak farsang előtt néhány nappal egy turiban találtuk ezt az ördög jelmezt, így szerencsére megkaptuk féláron. Sok jópofa jelmez volt, de ő ezt választotta. Ábel kifulladásig ropta a táncot az óvónénikkel és a többi gyerekkel.
 Ábel rajz I


 A sztori a következő: Ati egyik alkalommal ijedten jött hozzám elmesélni, hogy felnyomott az orrába egy legodarabot. Mondtam neki, hogy próbálja kifújni az orrát hátha előbújik a lyukból, de nem sikerült. Aztán egyszer csak megpillantottam ezt a rajzot, amit persze Ábel rajzolt. Lerajzolta, hogy Ati hogyan fogja majd kiszedni az orrából a legot. Le voltam nyűgözve a rajz láttán és persze, hogy nevettem egy jót és mutattam Karesznek, mit alkotott a nagy fia. Aztán Ábel meg fogta és összegyűrte a rajzot. Ilyet még nem csinált. Éppen meg tudtam menteni. A történet vége: Néhány órával később Ati egyszer csak jön nagy örömmel elújságolni, hogy a legodarab előbújt az orrából.

A süni aki valószínűleg téli álmot aludt amikor Karesznek tüzet rakni támadt kedve, miután megtisztította a kertet a rengeteg haszontalan növénytől. Karesz szerencsére időben észre vette, de akkor már le volt perzselve a süni fél oldala a fejrész környékén. Olyan borzalmas szaga van az égett süni tüskének, hogy az félelmetes. Dobozba tettük kapott enni- inni, aztán egy elkerített helyen volt néhány napig. Karesz hozott neki száraz falevelet, de valószínűleg visszaaludt, mert néhány napig vagy talán hétig nem is láttuk. Bevackolta magát az avarba. Mikor jött a jó idő Sün Soma is magához tért, aztán Karesz fölköltöztette a fölső kertbe, ahol szintén egy elbarikádozott részre rakta, ahonnan néhány nap múlva lelépett, ugyanis kiásta magát.
 Ábel rajz II
 Ábel rajz III

Márciusi szalonnasütés. Gyakrabban kéne ilyet, mert a két kiscsávónak nagyon tetszett. Ügyesen forgatták a szalonnát és csöpögtették a kisült zsírt a friss kenyérre. 



Sikerült végre olyan kenyérreceptre lelnem amiből tökéletes kenyeret lehet sütni. Olyan kenyér aminek sülést követően, illetve vízzel való átkenés vagy spriccelés után hallani lehet, ahogy cserepesedik( repedezik) a héja, és két vége az valami fenomenális még langyosan, valami eszméletlen ropogós.




Az időrendi sorrendet képtelen vagyok betartani. Így jár aki ritkán blogol. Megtaláltam ezeket a képeket is. A Szobonya családnál voltunk vendégségben még februárban. A képek magukért beszélnek.


 Karesznél Csepke volt a sztár
Csepke Ábel ölében 
 Áron nagyon játszik

 A fiúk nyomtak egy versenyt a Verdás játékkal.

 Etus igyekezett vigasztalni Bercelt valahogy így: Kisfiam nem az utolsó vagy, hanem te leszel a negyedik. Hurrá Bercel a negyedik. Karesznek nagyon tetszett ez a szöveg, Bercelt viszont nem hatotta meg. 
Márciusi kirándulás a Szentendrei szigeten a Nagypál családdal. Szokatlanul jó idő volt olyan 20 fok körül. A gyerekek jól szórakoztak, órákig dobálták a kavicsokat a vízbe, fára másztak, aztán bebújtak egy üreges fa törzsébe. És láttuk ahogy egy kétéltű járgány gurul a partról a vízbe. A pocakunk sem maradt üresen. Ancsa finom kakaós csigákat sütött nekünk.

Huncut arcú Bendegúz

                                                                   
Janka uncsitesó                                                                 

Együtt a nagy csapat

A két apu 





A három fiú

Hát nem vagyunk Mi, a két ma született bárány!

Hát nem vagyunk              Mi, a két ma született bárány!