Mint minden évben 2012. júliusában elmentek a fiuk Nikivel Nyíregyházára, ilyenkor Apa szétveri a lakás valamelyik részét, aktuálisan a 2006-ban elszúrt fürdőszobát hozta rendbe - persze december lett mire 98%-ban elkészült.

Elsőként a fiuk meglátogatták legújabb unoktestvérüket, Csengét :)

Hát nem jól áll Nikinek a baba :)

 

És pancsoltak a egyet a fiuk Julcsiéknál is...

 

És persze újra jártak az Állatparkban is!

 

Egy kis autózás mindig belefér :)

Az evolúció csodája :)



Most akkor ki néz kit?

Akik tudnak élni...

 

 



Júliusban sűrű volt a program, elmentünk 2 napra a Palotási tóhoz, ahol egy amolyan munkahelyi osztálybulit szervezett Laci, az osztályvezetőm. A hely nagyon kellemes, csendes, horgásztó. A gyerekek is jól érezték magukat, bár nagyon belebolondultak a horgászatba, de csak nézhették. A tónál töltött 1,5 nap után hazafelé még megnéztük a Hollókői várat és az alatta lévő falut. Mire hazaértünk mindenki elfáradt, de megérte.

 

Egy kis látszat horgászat.

Azért szerencsére mások fogtak halat, hogy a fiúk közelebbről is megismerkedhessenek velük.

 

És Ábi is:)

Hollókőt is elfoglaljuk!

Harcosok Klubja:)

Bejártuk a skanzent is.

 

 



A következő alkalommal Gyömrőn áztatuk magunkat Biussal, Korinával, Tibivel és Ritával. Igaz, annyian voltak, mintha ingyen osztottak volna valamit, de nagyon jól éreztük magunkat most is.

 

A bolondozás igazán a gumimatrac bevonásával vette kezdetét.

Persze Ábi itt is párszor menekülőre fogta:)

És itt is!

Apa és Tibi az élet nagy dolgait is megtárgyalta hűsölés közben, de sört szigorúan csak a parton fogyasztottak!

Látszik, Tibit meg is sütötte kicsit a nap, azért vigyorog ennyire :)







Ahogy már korábban is írtam, a fiuk imádják a pancsolást, ezért meglátogattuk Ráckevén élő barátainkat, akikkel egy finom ebéd után leruccantunk a Dunára.

Ati egyből meg is próbálta víz alá nyomni Gyulát, de ahogy sejtitek nem sikerült neki :)

A sikertelen akciót követően menekülőre is fogta.

De végül horogra akadt:)

 Miután kékre fagyott a szájuk, csak kihajtottuk őket a partra egy kicsit napozni.

Végül egy kis játszótéri bolondozás is belefért, igazán jól sikerült ez a kirándulás!

 

A következő életképek előzménye az egyre emelkedő tojás árakban keresendő. Szeretjük ezt az étket, mind eredeti formájában, mind pedig feldolgozva Niki finom sütijeiben. 2011. telén a fölöttünk lévő üres telken bozótírtást végeztem - nem használja senki, - ezenközben egy komplett baromfiudvarra leltem ólal - tető nélkül - és beton alapra épített kerítéssel. A felderített komplexum, illetve a tojás ár emelkedés következményeként a renovált, és ragadózó biztossá tett baromfiudvarba 2012. májusában beköltöztek Heni kolléganőmtől szülinapomra kapott csirkéink. Akik, mire a képek készültek már megnőttek és szeptember óta szorgalmasan tojogatnak is. 

 

Persze Atika nem Atika lenne, ha nem kezdené el a tyúkokat, kakasokat is ölelgetni.

Persze Ábel sem maradhat ki a baromfiak talajtól való elszakításából.

 

 

2012. nyara. Mivel a fiuk imádják a vizet, ezért megpróbálunk minnél többször elmenni pancsolni valahova a közelbe. Az első júniusi alkalommal a Dorogi tóhoz mentünk, amit még Matyi bácsi, Ábi és Ati tiszteletbeli nagypapája mutatott meg nekünk. A fiuk a strandolás során sikeresen hozták ránk a frászt, pedig csak kicsit lanyhult a figyelmünk. A két vízimádó gézengúz kéz a kézben belegyalogolt a 30 centis vízben egy kimosódásba, amiben mindenketten elmerültek, még jó hogy a közelben álló hölgy azonnal utánuk nyúlt. Ezt követően került bevezetésre az 1 méteres szabály, azaz vízparton nem távolodhatnak el tőlünk 1 méternél messzebbre.



Ábi nagyon óvatos, mindig talajnak kell lenni a lábai alatt, különben veszetten menekül a part felé :)



Atikának már nagyon megy a háton lebegés, de az általa úszásnak vélt fuldoklás már jó pár vizimentőt akcióra késztetett :)




2012. áprilisa, végre itt van újra a jó idő, ezért meg is látogattuk a Budapesti Állatkertet. Ez a program Ábi és Ati esetében egy hosszútávfutás, és egy kommentátor verseny keveréke. 

 

Valószínűleg még a Nyugati pályaudvaron is lehetett hallani Atikát, ahogy minden egyes állatnál kikiáltotta az aktuális állat nevét: "NÉZZÉTEK, EGY LAJHÁR!!!", ami egyébként Niki kedvenc állata.

A tevéknél Ábi már rutinosan sapkát visel, nehogy megint szénának nézzék a haját mint előző alkalommal :)

Persze mint mindig, a végén nagyon élvezték az állatsimogató kecskéinek levadászását!

 

Mostanában Niki nem ért rá a bloggal foglalkozni, ezért én - Apa, ismertebb nevén Károly - pótolom az elmaradt hiányosságokat. 2012. tavaszán folytattam a 2011. nyarán elkezdett tereprendezést a házunk bejárata előtti részen és hát ez lett az eredménye :) Persze a virágokat Niki ültette, a növényeket javarészt Tibi öcsém ajándékozta, ezért neki egy nagy respect!