Sziasztok! Ismét itt vagyunk. Egy újabb nagy eseményről szeretnénk nektek írni néhány sort természetesen képekkel illusztrálva. Képzeljétek április 7- én ünnepeltük az első szülinapomat. Igaz, csak szűk családi körben, de szerintem így is nagyon jól sikerült. A tortát természetesen Anya sütötte. A képeken is láthatjátok, nagy sikere volt. Most nem kaptam senkitől játékot, mivel Anyáék szerint rengeteg van és a biciklit meg a hasonló dolgokat úgy is Ábeltől öröklöm. Ezért inkább Apáéktól vagány kockás inget, meg egy atléta rövidnadrágos együttest kaptam. És még egy pár mondat arról, hogy milyen sokat fejlődtem az egy év alatt. Március 27- én indultam el teljesen egyedül, annyira bátor voltam, hogy mikor Anya nyújtotta a kezét én nagy ívben kikerültem. Azóta egyre többet sétálok a lakásban, akár nagyobb autókkal a kezemben is, úgy ahogy Ábel szokott. Megtanultam mit jelent a "nem". Ezt általában akkor használom mikor már tele a pocim és Anya még etetne akkor csak rázom a fejem és mondom valahogy így: nyem. Integetni is megtanultam, ha mondják, hogy pápá elkezdek csapkodni a kezeimmel. Imádom az állatokat, a cicát a kutyust. Pl. ha egy kutya vakarózni kezd, vagy megrázza magát hatalmas kacagásba török ki. És a kedvenc mesém a Lecsó. Rengeteg dologot írhatnék még, de talán ezek a legfontosabbak. Na puszi mindenkinek!

Anyával, Apával és a tesómmal

Mamával, Anyával és Ábellel

Mmm... Ez fincsi

Hé Mama kérek még

Atus kedvenc szórakozása: kaja közben kicsúsztatja magát az etetőszékből, majd Anya székén megtámaszkodik a lábával és visszatolja magát, bár mostanában egyre ritkábban csinálja.