Ati megint kipróbálta az arcfestészetet. Már a múltkor is úgy nézett ki mint egy kis indián. Hihetetlen. Ott ülök mellettük mikor filctollal rajzolnak és képesek másodpercek alatt ilyesmire. Bár sokkal jobb mintha a néhány hónappal ezelőtt renovált falon próbálgatnák a rajztudásukat.

December 27.- Nyíregyháza az öcséimnél

Az én kis Mikulásom

Réka és Levi

Ábel, Gergő, Ata

Ati és a "tatanó"

Réka és Ábel


Kiéheztett gyerekek. Ez amolyan idilli kép. Bár minden reggeli ebéd és vacsi így zajlana, de sajnos néha úgy kell megerőszakolnom őket, hogy ha kajálunk akkor nyugodtan ülünk a hátsónkon és nem Anya rohángászik utánunk, hogy bekapjunk egy-egy falatot. Ábel este 6 előtt bejelentette, hogy reggelizni akar. Hát nem édes :) Csak akkor tudnak ennyire az ennivalóra koncentrálni, amikor már farkas éhesek, de szó szerint amikor szinte már nyűgösek az éhségtől. Akkor aztán esznek mint a kisangyal.

Amint látjátok néhány perc múlva beindult a bohóckodás. Naná, hogy Ati kezdte.

A legújabb ajándékainkkal...

Imádom ezeket az árnyakat. Annyira hangulatossá teszi a gyerekek szobáját.

24-e, Szenteste. Nem akartam a fiúk kedvét elvenni egy közös fotóval. Ez nálunk mindíg olyan macerás. Nagyon nehezen viselik a közös fényképezkedést. Így maradtak a spontán fotók.

Ábel azonnal nekiesett az ajándékoknak. Arra nem volt időnk, hogy legalább a karácsonyi zenét elindítottuk volna. Mire leértem a szobába -és én még éppen hogy betettem a lábam a szoba ajtaján -Ábel már bontotta az ajándékát. Egész véletlenül a neki szánt csomagot kezdte felbontani.

Karesz számára a legizgalmasabb meglepetés-ajándék egy olyan makett féleség (vár bástyákkal) volt, amit eredetileg a gyerekeknek szántunk, de amikor kibontottunk csak akkor jöttünk rá, hogy ez még abszolút nem nekik való. A csomagolásról csak az tűnt ki, hogy ez egy 3D-s kirakó, ami szivacsból van. Én azt gondoltam, hogy olyasmi mint azok a szivacsos szőnyeg kirakók. Hát tévedtünk, de Karesz nagyon élvezte a várépítést.

Hétvégén túráztunk egyet, elmentünk a szomszéd faluba Pilisszentkeresztre forrásvízért. Büszke vagyok a két gyerekre, most már egész jól bírják a hegyi terepet. Gondolok itt elsősorban Atira, mert Ő néhány hónapja még igencsak ölbe kéreszkedett ha gyalogolni kellett néhány métert, de mostanra teljesen kikupálódott. Múlt héten Matyi bácsi (Ő a tiszteletbeli nagyapjuk-ahogy Karesz mondaná) is velünk jött. Hozott magával két boros kannát. Mielőtt elindultunk Ati kezébe nyomta az egyiket. Persze nagyon élvezte hogy ő is cipelhet valamit. Mint a golyó, úgy ment még a dombon fölfelé is. Miután felértünk megtöltöttük a kannákat. Ati persze úgy gondolta, hogy visszafelé is nagyon szívesen cipelné a kb. 3 liternyi vizet. Persze hiába magyaráztuk neki, hogy most már víz benne és nagyon nehéz nem tágított. Odaattuk hogy emelje meg, de őt abszolút nem zavarta hogy súlya van. Visszafelé ráadásul épp egy lejtős résszel kezdődött az út, gondolhatjátok hogy húzta lefelé szegény gyereket, csak úgy botladozott arról nem beszélve, hogy alig bírt lépni. Végül muszály volt elvennünk tőle, mert rossz volt nézni a szenvedését.

Pilisszántó- Sziklaszinház, Szent kereszt, és egy kis kápolna

Kis pihenő. Azért most Ati sem bírta olyan jól mint előző héten. Egyébként is elég nagy sár volt így a fiúk sem élvezték annyira. Ábel meg már nagy fiú. Ő szó nélkül végig gyalogolta az utat.

2. házikóm. Szerintem sokkal szebb lett mint az első, és egy 3D-s fenyőt is készítettem hozzá. Kezd a szenvedélyemmé válni a különböző mézes díszek készítése. Egyébként ezt már ajándékba vittük.

Találtam még egy aranyosat.

Néhány édi-bédi kép rólunk, ja és ez pedig egy ablakdekoráció...

Kicsit vegyes képek. Egyrészt elkészültem (nagyjából Thomassal), persze még hiányzik egy kicsi a kerekéből meg a sinek, és hát ki kell még festenem mögötte Annie-t a másik falon pedig Percyt és Jamest. Tervezek még rajzolni egy kövér ellenőrt meg esetleg vmi hátteret virágokat. Azt hiszem el leszek vele, de lassan csak elkészül.

Aztán tartottunk egy Mikulásbulit szombaton a 6 uncsitesónak. A gyerekek nagyon aranyosak voltak és jól érezték magukat. Karesz volt a Mikulás. Sajnos nem voltam elég felkészült és közben a fényképező elemei lemerültek, de igyekszem beszerezni a képeket és majd pótolom. És még néhány kép novemberről. Hát ennyi.

Árnyékok a napsütésben a gyerekszoba falán.

Thomas és Ati

Az elkészült remekmű kicsit közelebbről.

HOHOHO- Megjött a Mikulás

Pingvinek a jégen

Ábel és Ati éppen Micimackót néz- ez az egyik nagy kedvenc.

Ábel egész hosszú részeket idéz ill. énekel a Micimackóból.

"Neville a leszakadt híd felé tart" jelenet. Thomas Neville megmentésére indul, hogy visszahúzza a leszakadt hídról.

Ábi és Ati (kicsit homályos kép, de olyan cukik)