Ati megint kipróbálta az arcfestészetet. Már a múltkor is úgy nézett ki mint egy kis indián. Hihetetlen. Ott ülök mellettük mikor filctollal rajzolnak és képesek másodpercek alatt ilyesmire. Bár sokkal jobb mintha a néhány hónappal ezelőtt renovált falon próbálgatnák a rajztudásukat.

December 27.- Nyíregyháza az öcséimnél

Az én kis Mikulásom

Réka és Levi

Ábel, Gergő, Ata

Ati és a "tatanó"

Réka és Ábel


Kiéheztett gyerekek. Ez amolyan idilli kép. Bár minden reggeli ebéd és vacsi így zajlana, de sajnos néha úgy kell megerőszakolnom őket, hogy ha kajálunk akkor nyugodtan ülünk a hátsónkon és nem Anya rohángászik utánunk, hogy bekapjunk egy-egy falatot. Ábel este 6 előtt bejelentette, hogy reggelizni akar. Hát nem édes :) Csak akkor tudnak ennyire az ennivalóra koncentrálni, amikor már farkas éhesek, de szó szerint amikor szinte már nyűgösek az éhségtől. Akkor aztán esznek mint a kisangyal.

Amint látjátok néhány perc múlva beindult a bohóckodás. Naná, hogy Ati kezdte.

A legújabb ajándékainkkal...

Imádom ezeket az árnyakat. Annyira hangulatossá teszi a gyerekek szobáját.

24-e, Szenteste. Nem akartam a fiúk kedvét elvenni egy közös fotóval. Ez nálunk mindíg olyan macerás. Nagyon nehezen viselik a közös fényképezkedést. Így maradtak a spontán fotók.

Ábel azonnal nekiesett az ajándékoknak. Arra nem volt időnk, hogy legalább a karácsonyi zenét elindítottuk volna. Mire leértem a szobába -és én még éppen hogy betettem a lábam a szoba ajtaján -Ábel már bontotta az ajándékát. Egész véletlenül a neki szánt csomagot kezdte felbontani.

Karesz számára a legizgalmasabb meglepetés-ajándék egy olyan makett féleség (vár bástyákkal) volt, amit eredetileg a gyerekeknek szántunk, de amikor kibontottunk csak akkor jöttünk rá, hogy ez még abszolút nem nekik való. A csomagolásról csak az tűnt ki, hogy ez egy 3D-s kirakó, ami szivacsból van. Én azt gondoltam, hogy olyasmi mint azok a szivacsos szőnyeg kirakók. Hát tévedtünk, de Karesz nagyon élvezte a várépítést.