Hétvégén túráztunk egyet, elmentünk a szomszéd faluba Pilisszentkeresztre forrásvízért. Büszke vagyok a két gyerekre, most már egész jól bírják a hegyi terepet. Gondolok itt elsősorban Atira, mert Ő néhány hónapja még igencsak ölbe kéreszkedett ha gyalogolni kellett néhány métert, de mostanra teljesen kikupálódott. Múlt héten Matyi bácsi (Ő a tiszteletbeli nagyapjuk-ahogy Karesz mondaná) is velünk jött. Hozott magával két boros kannát. Mielőtt elindultunk Ati kezébe nyomta az egyiket. Persze nagyon élvezte hogy ő is cipelhet valamit. Mint a golyó, úgy ment még a dombon fölfelé is. Miután felértünk megtöltöttük a kannákat. Ati persze úgy gondolta, hogy visszafelé is nagyon szívesen cipelné a kb. 3 liternyi vizet. Persze hiába magyaráztuk neki, hogy most már víz benne és nagyon nehéz nem tágított. Odaattuk hogy emelje meg, de őt abszolút nem zavarta hogy súlya van. Visszafelé ráadásul épp egy lejtős résszel kezdődött az út, gondolhatjátok hogy húzta lefelé szegény gyereket, csak úgy botladozott arról nem beszélve, hogy alig bírt lépni. Végül muszály volt elvennünk tőle, mert rossz volt nézni a szenvedését.

Pilisszántó- Sziklaszinház, Szent kereszt, és egy kis kápolna

Kis pihenő. Azért most Ati sem bírta olyan jól mint előző héten. Egyébként is elég nagy sár volt így a fiúk sem élvezték annyira. Ábel meg már nagy fiú. Ő szó nélkül végig gyalogolta az utat.

2. házikóm. Szerintem sokkal szebb lett mint az első, és egy 3D-s fenyőt is készítettem hozzá. Kezd a szenvedélyemmé válni a különböző mézes díszek készítése. Egyébként ezt már ajándékba vittük.